Az alábbiakban állatjogi aktivisták történeteit mutatjuk be időrendben, akik az állatokért való felszólalásuk következtében életüket vesztették.
Amikor csak rendelkezésre állt, fotót is feltöltöttünk, hogy a meggyilkolt személyek ne csak betűk legyenek egy cikkben.
1976. január 6: William Sweet, LACS (League against cruel sports) tag vadászat-ellenes aktivista, akit meggyilkoltak, miután összeveszett egy férfival, aki madarakra vadászott. Gyilkosa életfogytiglani börtönbüntetést kapott, de később szabadon engedték.
1985. október 7: Fernando Pereira Greenpeace-fotóst a francia titkosszolgálat meggyilkolta, a „Rainbow Warrior” nevű hajó két robbanás következtében elsüllyedt az új-zélandi Auckland kikötőjében.
Fernando Pereira fotós (jobbra) és Bonemej Namwe, a Rongelap-sziget lakója a partra száll a „bum bum”-ban. A 62 éves Namwe Kwajalein szigetén született, és élete nagy részét Rongelap szigetén töltötte. A Rainbow Warrior azért volt Rongelap-ban, hogy segítsen a szigetlakók evakuálásában Mejato-ba. Rongelap 1954-ben nukleáris sugárzást szenvedett el, így a közösség számára veszélyes hely a további élet. A tűz szemei: p49
1988. december 22: Chico Mendes erdőirtás-ellenes aktivistát saját otthonában gyilkolták meg, miután egy marhatenyésztő elrendelte a megölését. Ő volt a 90. esőerdő-aktivista, aki abban az évben Brazíliában gyilkosság áldozata lett.
1991. február 9: Mike Hill-t, a 18 éves vadászati szabotőrt szándékosan elgázolták és megölték a Cheshire Beagles egyik találkozóján. Halálát „balesetnek” minősítették. A sofőr, Allan Summersgill ellen nem emeltek vádat.
Mike szívében különös helyet foglaltak el az állatok, de nem csak a kutyák és a macskák: szeretete minden élőlényre kiterjedt, vegán volt, és a vadászatellenes aktivizmus mellett, állatmenhelyeken is dolgozott.
1993. április 3.: A 15 éves vadászati szabotőrt, Tom Warby-t szándékosan elgázolta és megölte egy rókavadász, miközben a többi vadász „győzelmet” hirdetve nevetgélt. A sofőr, Alan Ball ellen nem indult büntetőeljárás.
1995. február 1: Jill Phipps 31 éves brit aktivista és anya volt, akit halálra zúztak egy exportra szánt élő állatokat szállító borjú-szállító teherautó kerekei a Coventry repülőtéren tartott tüntetésen. A tüntetés rutinszerűen és békésen zajlott, az aktivisták táblákat tartottak, és egyértelműen jelezték a sofőrnek, hogy álljon meg. Jill nem helyezte magát szándékosan életveszélyes helyzetbe, az aktivisták bíztak abban, hogy az emberi élet felé több tisztelet van a sofőrben, mint a nem-emberi állatok élete felé. Sajnos csalódniuk kellett. A Crown Prosecution Service úgy döntött, hogy nem emel vádat a sofőr ellen.
1995. március: Dr. Karel Van Noppen belga állatorvos volt, akit 1993-ban bérgyilkosok öltek meg, miután leleplezte a húsipar maffiakapcsolatait. Dr. Van Noppen egy hatalmas, nemzetközi maffia áldozata lett, amely erőszakkal gyakorolta a húsipar felett az uralmat, és kíméletlenül megfélemlített mindenkit, aki az útjába mert állni. 1995-ben, néhány nappal a meggyilkolása előtt Van Noppent kifejezetten megfenyegették a „fekete hormon-maffia” alvilágához kapcsolódó személyek.
Dr. Karel Van Noppen
1998. szeptember 17: David „Gypsy” Chain amerikai ökoaktivista volt, akit 24 éves korában halálra zúzott egy dühös favágó által kivágott fa az észak-kaliforniai Headwaters erdőben.
Az Earth First! aktivistái felelősségre vonták a favágókat, amiért jól láthatóan feléjük irányítva vágták ki a fákat. Ez része volt a Pacific Lumber Company (továbbiakban PL) és a Humboldt megyei seriff hivatal által, az aktivisták ellen elkövetett, egyre fokozódó erőszaknak.
Gypsy része volt annak az akciónak, amelynek célja az volt, hogy megállítsa a PL-t a világ egyik utolsó ősi mamutfenyő erdejének elpusztításában.
A fakitermelés illegális volt, mivel még nem készült el a veszélyeztetett madárfaj, a márványos törpelumma felmérése. A PL megpróbálta a halálesetet „véletlen balesetnek” beállítani, és ráadásul az áldozatot magánterületre való behatolással vádolta. Az Earth First! Mary Bullwinkle, a PL szóvivője szerint:
„Minden óvintézkedésünk ellenére egy behatolót nyilvánvalóan egy kidőlő fa ölt meg az egyik fakitermelési területünkön”.
Szeptember 18-án az Earth First! nyilvánosságra hozott egy videófelvételt, amelyből kiderül, hogy a fakitermelők nem csak tudtak arról, hogy tüntetők vannak a területen, de nem sokkal Gypsy halála előtt agresszíven meg is fenyegették őket.
Az Earth First! szerint az egyik fakitermelő, aki a felvételen káromkodásokat és fenyegetéseket kiabál, ugyanaz a fakitermelő volt, aki kivágta azt a fát, amelyik David-re ráesett. A videón az is látható, ahogy az aktivisták egy meredek hegyoldalon másznak felfelé a kidőlő fák elől. Egy szemtanú vallomása szerint:
„Gypsy halála nem egy egyedüli eset. Az elmúlt hónapokban szándékosan vágtak ki fákat, amik aztán erőszakmentes aktivistákra estek, a Luna tree sit-en és a Mattole vízgyűjtőjén, Humboldt megyében. Ez része az erőszakmentes erdővédők elleni erőszak eszkalálódásának észak-nyugaton és szerte a világon.”
Szeptember 18-án a Humboldt megyei seriff-hivatal előzetes megállapításokat tett közzé, amelyek szerint a haláleset „baleset” volt. Egy sajtótájékoztatón felszólaló Earth First! aktivista szerint „a rendőrség rendszeresen megtagadta, hogy vádat emeljen bárki ellen, aki erdővédő aktivistát bántalmazott”. 1999-ben Chain úr szülei kártérítési pert indítottak a PL ellen. A vállalat 2001 októberében, mindössze három nappal a tárgyalás kezdete előtt peren kívül megegyezett.
Egy gyászoló által készített kollázs David „Gypsy” Chainről
2003: Jane Tipson állatjogi aktivistát meggyilkolták egy állítólagos bérgyilkosság során, miután tiltakozott egy delfinárium építése ellen Szent Lucián. Gyilkosait a mai napig nem találták meg és nem vonták felelősségre.
2005: A 73 éves, erdőirtás ellen küzdő Dorothy Stang-ot az Amazonas vidékén két fegyveres férfi keresi fel, akik egy állattenyésztő szervezet nevében dolgoznak. Amikor megkérdezik, hogy van-e fegyvere, előveszi a Bibliáját, és azt mondja, hogy csak ennyi van nála. Hasba lövik, majd a földön fekve még 5 halálos lövést adnak le rá.
Dorothy Stang
2006: Joan Root természetvédőt, az orvvadászat és az illegális halászat elleni aktivistát 4 fegyveres gyilkolta meg saját otthonában. Gyilkosait a mai napig nem találták meg és nem vonták felelősségre.
Joan Root and Alan Root
2010. május 12: Elvio Ficherát, az Elhagyott Állatok Egyesületének (Association of Abadoned Animals) önkéntesét meggyilkolták, miközben Renzo Castagnola ellen a rendőrséggel az állatkínzás miatti elfogatóparancsot próbálták teljesíteni. Renzo Castagnola lelőtte Elviót.
2010. május 12: Paola Quartini-t, a LIPU (Olasz Madárvédelmi Liga/Italian League for bird protection, Egyesült Királyság) állatvédő aktivistáját Genovából, Olaszországból, meggyilkolták, miközben a rendőrséggel együtt megpróbálták teljesíteni a Renzo Castagnola ellen az állatkínzás miatt kiadott elfogatóparancsot. Renzo Castagnola lelőtte őt.
2011: Két erdőirtás-ellenes aktivistát, Jose Claudio Ribeiro da Silvát és Maria do Espirito Santo-t felbérelt verőemberek lövik agyon, a szarvasmarha-tenyésztőktől kapott évig tartó folyamatos halálos fenyegetések után. A fő gyanúsítottat felmentik. Más büntetőeljárás nem indult.
Jose Claudio Ribeiro da Silva and Maria do Espirito Santo
2013: Tengeri teknősökre vadászó orvvadászok az állatjogi aktivistát Jairo Mora Sandoval-t, megkötözték, megverték, majd halálos ütést mértek a fejére miután 4 másik aktivistával együtt elrabolták.
Jairo Mora Sandoval
2020, június 19: Regan Russellt, az Állatmentő Mozgalom (Animal Save Movement) aktivistáját egy vágóhídi teherautó sofőrje minden jel szerint szándékosan gázolta el.
Regan Russell
Azzal emlékezünk elesett barátainkra, hogy folytatjuk azt az aktivizmust, amiért meghaltak. Bármelyikük halála könnyen lehetett volna a miénk is, és ez az egyik oka annak, hogy haláluk olyan mélyen megérint minket.
Minden alkalommal, amikor virrasztásra, tüntetésre, blokádra, titkos nyomozásra vagy a tiltakozás bármely formájára megyünk, az életünket tesszük kockára, hogy segíthessünk megváltoztatni a világot.
Soha nem feledkezhetünk meg azokról, akik mindent feláldoztak egy igazságosabb és egyenlőbb világért, ez a legkevesebb, amit tehetünk. De még jobb, ha emlékeztetjük erre magunkat azokon a napokon, amikor túl fáradtak vagy betegek vagyunk ahhoz, hogy elmenjünk egy rendezvényre.
Végső soron mindannyian testvérek vagyunk abban, hogy együtt harcolunk az igazságért. Mi mind együtt vagyunk ebben.
