A tojás az egyik legalapvetőbb élelmiszer a magyar konyhában és a húsvét környékén még kiemeltebb szerepet kap. Ám ahogyan a közember is egyre informáltabbá válik a a tojásipar működésével és a tyúkok tartási körülményeivel kapcsolatban, egyre több kezdeményezés és állatjóléti mozgalom született az állatok természetes szükségleteinek figyelembevételének érdekében. Így megjelentek az “alternatív tartású”, “ketrecmentes” és a “szabadtartású” jelölésekkel ellátott tojások is, mintegy azt implikálva a fogyasztó számára, hogy az ilyen módon tartott tyúk nem szenved, így nyugodtan, tiszta lelkiismerettel fogyaszthatja tojását, illetve a tojást tartalmazó élelmiszereket. Kevesen tudják azonban azt, hogy a gyakorlatban mi állhat e címkék mögött és milyen morális dilemmákat vethet fel már maga a tojásfogyasztás is. Alábbi cikkünkben áttekintjük, miért is nem lehet “etikus, szenvedésmentes” tojásról beszélni – és hogyan tudjuk a tojást nem csak könnyen és egészségesen, de olcsón is helyettesíteni.
Ketreces és ketrecmentes tartás – Mi a különbség?
Talán nem is gondol bele a legtöbb fogyasztó, miként kerül a megvásárolt tojás az áruházak polcaira. Az utóbbi években egyre többféle megjelölés, kódszám látható a tojástartókon, ám talán kevesen tudják mit is takarhatnak valójában ezek a különös szakszavak és számsorok – melyik fajta tojás honnan származik és mit jelent mindez a tojástojó tyúk életére nézve?
A tojásipar alapvetően négyféle tartási módot különít el, melyet a tojások dobozán is feltüntetnek, valamint az egyes tojásokra nyomtatott kódrészek első számával is jelölik az alábbi módon (Forrás: NÉBIH):
- 1: szabadtartás
- 2: alternatív tartás (mélyalmos, ketrecmentes)
- 3: berendezett, kiscsoportos tartás (ketreces)
- 0: bio (ökológiai) tartás
Most lássuk, mit is jelentenek ezek pontosan!
A hagyományos ketreces tartásban a tyúkok egymás fölé helyezett ketrecekben helyezkednek el az istállóban és a talpuk alatt nem talaj, hanem fémrudak vannak. A tojásiparban az ún. hízlaló ketreceket (battériákat) a 19. században kezdték el alkalmazni. Azóta az EU-ban jelenleg is érvényes szabályozások (1999/74/EC) szerint ún. környezetgazdagított, berendezett ketreceket használnak, mely a konvencionális ketrecnél valamivel nagyobb és a tyúknak biztosítanak valamennyi fészkelő anyagot. Egy tyúknak minimálisan 750 négyzetcentiméter helyet kell biztosítani. A gyakorlatban azonban ezek továbbra is battéria ketrecek, csupán más elnevezéssel, továbbá több fajspecifikus viselkedésformát és komfort cselekvést továbbra sem tud gyakorolni benne a tyúk (pl. porfürdőzés, szárnycsapkodás, szaladgálás, ülőrúdon pihenés).
Ezzel szemben a mélyalmos tartásban a tyúkok nem ketrecben, hanem az üzemen belül, zárt istállóban vannak, ahol mozoghatnak, gyakorolhatják a bizonyos fajukra jellemző viselkedésformákat, pl. kapirgálhatnak, porfürdőzhetnek, tojófészekbe tojhatnak. Azonban sosem látnak napvilágot, a szabadba nem mehetnek ki, emellett gyakori a zsúfoltság: kilenc tyúkra kb. egy négyzetméter jut.
Szabadtartásban a tyúkok napközben szabadtéri elkerített udvaron mozoghatnak, az ökológiai tartás esetében pedig nagy területű, növényzettel borított szabadtéren és ólban élnek. Azonban szorosan nem szabályozott és ellenőrzött, hogy mekkora méretű, milyen udvaron tölthetnek, mennyi időt a tyúkok, így előfordulhat, hogy kisméretű, és nem tisztán tartott körülmények között élnek. (További részletekért olvasd el az Una Terra cikkét!)
Magyarországon a ketreces és mélyalmos tartási mód a hagyományosan elterjedt: egy 2018-as adat szerint itthon a tojótyúkok 80-85%-a élt ketreces tartásban (ez az EU-ban 50% körül mozog), míg a maradék 15-20%-uk többnyire mélyalmos tartásban.
A ketreces tartás elterjedését többnyire a könnyebb kezelhetőség és ipari érdek magyarázza. A ketreces tartást propagálók többek között termelékenységi mutatókra (kisebb alapterületen nagyobb állatlétszám), költséghatékonyságra (nincs alomköltség, kevesebb, kontrolláltabban adagolható takarmány, gépesíthető munkafolyamatok), állategészségügyi szempontokra (könnyebb takaríthatóság) és az állomány egyszerűbb kezelhetőségére (zsúfoltságból fakadó agresszió, káros szokások elkerülhetőbbek) hivatkozva érvelnek a mélyalmos rendszerrel szemben (Horn, 1978, Sütő, 2002, ). Az állat mozgásszabadsága, a természetes viselkedésformáinak, etológiai szükségleteinek gyakorlására való lehetőség, a fajtársakkal való kapcsolódás nem vetődik fel. Jóllehet a jelenleg is érvényben lévő 98/58/EC irányelv kimondja, hogy “Az állatok mozgásszabadságát, tekintettel az állat fajára, valamint a gyakorlati tapasztalatokkal és tudományos ismeretekkel összhangban, nem szabad oly módon korlátozni, mely szükségtelen szenvedést vagy sérülést okoz. Ha egy állatot folyamatosan vagy rendszeresen megkötnek, vagy bezárnak, a gyakorlati tapasztalatokkal és tudományos ismeretekkel összhangban élettani és etológiai szükségleteinek megfelelő teret kell biztosítani számára.”
Annak ellenére, hogy a nagyipari állattartásban a ketreces tartás mennyire elterjdet, egy közvéleménykutatás szerint a megkérdezett EU állampolgárok 89%-a mégis ellenzi azt. Egy 2018-ban indított polgári kezdeményezés, az EndTheCageAge nyomán, az Európai Bizottság jogalkotási javaslatot terjesztett elő a ketreces állattartás beszüntetésére 5 éven belül (További részletek: https://ketrecmentes.hu/). Így az elmúlt években Magyarországon is megkezdődött a ketreces tartás fokozatos kivezetése, azonban továbbra sem szűnt meg teljesen. A 2025-ös adatok szerint a legtöbb tojótyúktartó telep Magyarországon még ma is feljavított ketreces (kb. 70%), kisebb mértékben mélyalmos tartást (kb. 30%) alkalmaz, és csak elenyésző százalékban szabadtartást vagy ökológiai tartást. A Farmállatvédelem idén indított petíciót a ketreces tartás beszüntetéséért, melyet ezen az oldalon írhatunk alá ->>>
Ketrecmentes tojás – Valóban az etikusabb választás?
A ketreces tartás fokozatos kivezetése jól mutatja, hogy a szélesebb közvélemény is egyre nagyobb érzékenységet tanúsít a tyúkok életkörülményei irányába. A fogyasztók egyre tudatosabban vásárolnak és mindennek nyomán több szabályozás is létrejött a tenyészállatok tartási körülményeit illetően. Az állattartás azonban mégis számos egyéb morális, népegészségügyi, környezetvédelmi és rendszerszintű dilemmát vethet fel, mellyel kevesen lehetnek tisztában.
A húsevés, állatok tömeges felhasználása mélyen beágyazott és indoktrinált társadalmunkba és sokszor meg sem kérdőjeleződik a fogyasztóban, lehetne-e másképp gondolkodni erről. A nagyipari állattartás úgy tekint az állatra, mint profitot termelő tömeges árucikkre (“haszonállat”), mely után másodlagos az állatjólét – így nincs teljes garancia arra, hogy az állatjóléti szempontok valóban teljes mértékben érvényesülnek-e és hogy az ipar e területén sem történik-e visszaélés. Ilyen esetben pedig ezek az állatok még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, hisz nem tudnak felszólalni magukért – és különben is, úgyis csak “haszonállatok”. E vonalon tovább gondolkodva pedig felmerülhet a kérdés, hogy valóban jogunk van-e bármely hozzánk hasonlóan érző és élni akaró állatot, akár a háztáji tartásból származó csirkét is, saját javunkra felhasználni, ha túlélésünk nem indokolja feltétlenül és van más elérhető választásunk.
A veganizmus erre az etikai kérdéskörre igyekszik felhívni a figyelmet. A veganizmus ugyanis nem pusztán diéta, hanem állatjogi mozgalom. A vegán életmód és életfilozófia célja az érző lények szenvedésének, kizsákmányolásának a megszüntetése, az állatok kihasználásától való tartózkodás, amennyire az lehetséges és praktikusan megvalósítható – akár csak egy apró döntés formájában is, például hogy mi kerüljön a vacsoraasztalra. Így az alábbiakban áttekintjük, a gyakorlatban mit is jelent a ketrecmentes tartás az állatokra nézve, és milyen gondokat vethet fel akár a szabadtartásból származó tojás fogyasztása is.
A zsúfoltság élettani és pszichológiai hatása tyúkokra
A csirke is, hasonlóan sok más madárfajhoz, komplex szociális, érzelmi és kognitív készségekkel rendelkezik (Zuk et al., 1990; Collias & Collias, 1996, Marino, 2017). Természetes körülmények között a csirkék kisebb (10-15 madárból álló), hierarchikusan szervezett csoportokban élnek, szoros társas kapcsolatokat kialakítva. Társaikhoz kötődnek, empatikusak. Például a tyúkok stresszreakciót mutatnak, ha kiscsibéiken distressz jeleit látják (Edgar et al., 2011), és depressziós viselkedést is tanusítanak, ha társukat elveszítik, emellett tojásuk elvétele is többnyire distresszt jelent számukra. Társaikat és a hierarchiában elfoglalt helyüket felismerik, több tucat fajtársukat is képesek megkülönböztetni (D’Eath & Keeling, 2003, Bradshaw, 1991, 1992; D’Eath & Stone, 1999). Nagyüzemi körülmények között azonban akár többszázan is, zsúfoltan élhetnek együtt, ezáltal nem tudnak szociális csoportokat formálni, társas hierarchiájukat fenntartani. Ennek következtében agresszív és autoagresszív viselkedésformákat tanusíthatnak, úgy mint kannibalizmus vagy tolltépés. Habár bizonyos nagyüzemi tyúkfajták szándékosan úgy lettek szelektíven tenyésztve, hogy kevésbé legyen hajlamuk a kotlásra, így ne mutassanak distresszt a tojás elvételére (Romanov, 2001), illetve, hogy csökkent félelmi választ, agresszíót és hajlandóságot mutassanak a társas hierarchiájuk kialakítására (Muir & Cheng, 2014). E genetikai módosításokat azonban az ipari szükségletek formálták és számos más egyéb negatív következménnyel is járhatnak (pl. a természetellenesen szelíd tyúk nem képes megnyugodni miután megijedt vagy megvédeni magát).
Emellett a zsúfoltságból és nem higiénikus körülményekből eredő betegségekből, fertőzésekből következően gyakori az elhullás. Szintén gyakori az alom intenzív ammóniatermeléséből fakadó bőr- és nyálkahártya irritáció, szövetkárosodás, légzőszervi fertőzések és a fájdalmas, nyílt sebek megjelenése, még megfelelő szellőzőrendszer használata mellett is. Emellett a kellemetlen szag a tyúkokat is zavarja, kevesebbet esznek. Ugyanis az újabb vizsgálatok szerint a csirkék az emberével megegyező szaglóképességgel rendelkeznek, továbbá szaglásuknak szerepe van társas kommunikációjukban is (Krause et al, 2016).
Csőrcsonkolás
A zsúfoltság okozta stressz, az állatok egymás közötti agressziójának üzemi “megoldása” a csirkék csőrének csonkolása forró fém vagy infravörös fény segítségével, melyhez nem alkalmaznak érzéstelenítőt. A csőrcsonkolás a szabadtartásban lévő csirkék esetén is egy standard eljárás. Egy 2019-es adat szerint az EU-ban a tojótyúkok 80%-nak csonkolt a csőre (Epp, 2019). Az állattartók azzal indokolják a csonkolást, hogy egyrészt könnyen megakadályozható vele az állatok egymás elleni agressziója, másrészt pedig nem fájdalmas és káros a csirkékre nézve, mivel többnyire napos csibe korukban hajtják végre. Azonban számos vizsgálat cáfolja a csonkolás fájdalommentességét: a csirkék csőre az emberi ujjbegyhez hasonló érzékenységet mutat, mechanoreceptorokban gazdag, mivel a csirkék a csőrük révén képesek taktilis diszkriminációra, vagyis a környezetük tárgyainak megkülönböztetésére (Gentle & Breward, 1986). A csőrcsonkolás nem csak akut, de krónikus fájdalomhoz is vezet, hasonlóan az amputált személyek fantomfájdalmához (Duncan, 1993).
Emellett a csonkolt csirkék fajspecifikus viselkedésformáikat sem tudják megfelelően gyakorolni, csőrüknek ugyanis jelentős szerepe van a környezetük explorálásában, (felderítésében), a gyűjtögetésben és tolluk tisztántartásában.
Jól látható, hogy a csőr csonkolása sem etikailag, sem állatjóléti szempontok mentén nem indokolt, és jelentős traumát okoz szentiens, érző állatoknak. A probléma (az állatok agressziója), amelyet kezelni igyekszik a csonkolás, valójában az állattartás rendszeréből (az állatok természetellenes, túlzsúfolt tartása) fakad, így nem a probléma gyökerét kezeli, hanem az állattartó számára jelent gyors, olcsó és kényelmes megoldást. Egy kezdeményezés nyomán a csőrcsonkolást a következő évtizedekben teljesen betiltanák az EU tagállamaiban.
Nagyobb tojáshozam – Nagyobb terhelés a tyúk szervezetére
Egy tyúk ma akár évi 300 tojást is rakhat. Ez a hozam a szelektív tenyésztés és a fényviszonyok mesterséges manipulálásának eredménye. Ugyanis a tyúk vadon élő őse, a bankivatyúk (Gallus gallus) évi 10-60 kisméretű tojást rakott, kizárólag párzási időszakban. A tyúkok tojásrakása a napfényes órák számával áll összefüggésben, így természetes körülmények között tavasszal rakják a legtöbb tojást, áprilisi csúccsal, míg ősszel és télen pedig alig-alig, decemberi mélyponttal. Először a 19. század végén kezdtek mesterséges fényt alkalmazni a tojástermelés stimulálása érdekében, így a tojástermelés az évszakok változásától függetlenül programozhatóvá vált (Ensminger, 1980).
A fokozott, természetellenes tojásrakás nagyon megviseli a tyúkok szervezetét, ugyanis értékes tápanyagokat veszít ezáltal. Ez nem csak tollhullást, stresszt és kimerültséget okoz, de más további, akár halálos kimenetelű egészségügyi problémát is. A tojásrakás kimeríti a tyúk kalciumkészleteit, ezáltal csontritkulást okozhat, mely törésekre, mozgásszervi elváltozásokra hajlamosítja az állatot. Továbbá a tojás elakadhat a kloákában, mely általában halálos kimenetelű. Nagyon gyakori a kloákagyulladás, mely során a kloáka nyálkahártyán repedések keletkeznek, melyek aztán elfertőződhetnek. Sőt, a kloákarepedés a tojótyúkok elsődleges halálokai között szerepel.
Mi történik a hím kiscsibékkel a tojásiparban?
A hím csibék haszontalanok a baromfi ágazat számára, hiszen nem tojnak és nem nőnek elég gyorsan, hogy húsukért tartsák őket. Így többnyire élve darálással, szén-dioxid gázos, vagy elektrosokkos leöléssel “szabadulnak meg” tőlük. Ezek az állatorvosi és a tudományos közösség által is támogatott, “humánusként” javasolt eljárások. Mindez a szabadtartásban tartott hím csibékkel sem történik másképp. Világszinten kb. 7 milliárd kiscsibét darálnak le évente (Krautzwald et al., 2018). Magyarországon a hím csibék 3%-át ölik meg szén-dioxidos leöléssel és a többségüket élve darálással. Az EU-ban az élve darálás engedélyezett a 72 óránál fiatalabb csibék esetén, azonban néhány tagállamában az élve darálás már tiltva van, illetve tervbe van véve a tiltás. Magyarországon azonban továbbra is legális és nincs tervezve tiltás.
A nagyüzemi állattartás népegészségügyi kockázata
A zsúfoltság, a nem megfelelő higiénia nem csak az állatokra veszélyes, de jelentős népegészségügyi kockázatot is jelent, ugyanis elősegíti a magas patogenitású, gyorsan mutálódó vírusok és az antibiotikum rezisztens baktériumtörzsek, így a világszintű járványok megjelenését (pl. madárinfluenza, E. coli fertőzések). A baromfira nézve jelenleg a madárinfluenza (H5N1) a legveszélyesebb vírus. A járványügyi intézkedések kapcsán pedig gyakorta az egészséges állatok tömeges leölésére is sor kerül. Az Egyesült Államokban például a 2024-es madárinfluenza több mint 20 millió tojótyúk halálához vezetett. A vírus Magyarországon is felütötte fejét, és az elmúlt időszakban közel félmillió baromfi halálát okozta. Noha a járványok könnyen elkerülhetők volnának a fogyasztói szokások változásával, ugyanis a húsfogyasztás és a járványok fajok közötti terjedésének és a prionbetegségek között ok-okozati kapcsolat fedezhető fel (Reddy & Saier, 2020).
A tojásipar ökológiai lábnyoma
Környezetvédelmi szempontból az állatipar, így a tojásipar is számos negatív hatással van a bolygónk ökoszisztémájára, biodiverzitására és éghajlatára. Az állattartás nagymértékben hozzájárul a környezetszennyezéshez: a káros, üvegházhatású gázok kibocsátásához, a talaj- és ivóvízszennyezéshez. A nagy mennyiségű állatállományt ellátó takarmánynövények termesztése szintén hatalmas területet vesz igénybe, mely a termőföldek kimerítéséhez vezet és az erdők egyre nagyobb mértékű irtását szükségelteti. Nem utolsó sorban pedig e területek az emberi fogyasztásra szánt növények termesztésétől is helyet és kapacitást vesznek el. Továbbá az állatok ivóvízzel való ellátása is jelentős készleteket emészt fel, ebből kifolyólag például a növényi étrend 54%-al kevesebb víz felhasználást igényli, mint a húsevő étrend (Scarborough et al., 2023). Az állatok által kilélegzett levegő, az istállók üzemeltetése, energiaszükséglete, a műtrágyagyártás, az állatok transzportja, a tojások csomagolása is mind hozzájárulnak a tojásipar ökológiai lábnyomához (Grassauer et al., 2023). Egy tucat tojás ökológiai lábnyoma kb. 2.7 kg szén-dioxid gáz kibocsátásával egyenértékű. Eddigi kutatások, becslések alapján a húsfogyasztás és az állati termékek fogyasztásának csökkentése nélkülözhetetlen a közelgő klímakatasztrófa hatásainak csökkentéséhez, kiváltképp, ha a várható népességnövekedést is tekintetbe vesszük (Eisen et al., 2022).
És ha már egy tyúk nem képes több tojást tojni…
Sokan gondolják, hogy ha csak tojást fogyasztanak, azzal az állat nem szenved, hiszen a tojásért nem kell őt leölni – valójában azonban a tojótyúk ez esetben is “halálsoron van”. Ha nem is azonnal, de előbb vagy utóbb, elkerülhetetlenül a vágóhídra kerül, ugyanúgy, mint húsáért tartott társai. Előtte azonban teste ki van zsákmányolva, jelentős fizikai és pszichés traumákon megy keresztül – míg nem aztán teljesen kimerül és már többé “nem hasznos” a tojásipar számára. Ekkor – általában csupán egy éves korukra – elhullanak vagy vágóhídra kerülnek, még ha átlagosan hét évig is élhetnek. A vágóhídra vezető útjuk során összezsúfolva utaznak kis ketrecekben, gyakorta étlen-szomjan, órákon át. Általában szén-dioxid gázos leöléssel végeznek velük, mely pánikot okozhat az állatokban a halál előtti pillanatokban, vagy elektrosokkos kábítás után vágják el a torkukat. A kábítás után lábuknál fejjel lefelé fellógatva sorban vágják el a torkukat. Habár az EU szabályozza az elektrosokk intenzitását, azonban gyakorta nem elég magas fokozatot használnak. Így az állat jóllehet mozdulatlan, még mindig tudatánál van miközben torkát elvágják és kivéreztetik. Ezelőtt pedig látja, mi vár rá perceken belül, ahogy tehetetlenül végignézi az előtte lévő társai sorsát.
És mi a helyzet a szabadtartásból és a bio, ökológiai tartásból származó tojásokkal?
Sajnos a háztáji, szabadtartásban vagy bio/ökológiai tartásban élő tyúkokat is érinthetik a fenti problémák. E tartási módok esetén nem szabályozott, hogy mekkora méretű, milyen udvaron tölthetnek, mennyi időt, így előfordulhat, hogy kis udvaron vannak, ami nem tisztán tartott, így itt is megjelenhetnek viselkedéses problémák. A tyúkok továbbá szabadtartás esetén is ki vannak téve fertőzéseknek, sőt, a szabadban, a vadmaraktól még könnyebben el is kaphatják a betegségeket.
Valamint, ahogy fentebb is írtuk, a tojás elvétele distresszt jelent a tyúk számára, mivel a tyúkok eredendően féltik, őrzik tojásaikat (habár bizonyos tyúkfajok esetében a kotlós viselkedés szelektív tenyésztés eredményeképpen csökkent, Romanov, 2001). A kiscsibék már embriókorukban, a kikelés előtt egy nappal elkezdenek vokalizálni, kommunikálni anyjukkal, így például distressz-jelzés esetén anyjuk válaszol és odamegy a fészekhez, míg nem az embrió elégedettséget nem jelez vissza (Rogers, 1995, Tuculescu, 1983). Sőt a kiscsibék a tojáson belül egymással is kommunikálnak, hogy összehangolják a kikelésüket (Rogers, 1995). Így nem csoda, ha gyakori a tyúknál a tojás elvétele utáni agitált viselkedés, a tojások hiábavaló keresése, majd pedig az ezt követő depressziós epizód. Továbbá a tyúkok gyakorta igen erős fészekrakási ösztönnel rendelkeznek, így ha ismételten elveszik tojásaikat, egyre több és több tojást raknak (még kakas hiányában is, ekkor nem fertilizált tojásokat rak) – mintegy hiábavalóan újra és újra megkísérelve, hogy komplett fészekaljuk lehessen. Tán nem is csoda, hogy miért pont a tyúk az anyaság egyik jelképe, mint “tyúkanyó”. A folyamatos tojásrakás viszont kimeríti a tyúkok szervezetét és hamarabb meghalnak – csak azért, hogy az embert táplálják. Ezentúl a szabadtartásban is ugyanazok az évtizedek óta szelektíven tenyésztett tojótyúkok vannak, akik szervezetét jelentősen megviseli a természetellenesen magas tojáshozam, és akiknek eredendő viselkedéses formái esetleg már megváltoztak. A szabadtartás során továbbá amiatt sem etikus a tyúk tojását elvenni, mert szükség esetén, ha tápanyagkészletei kimerülnek, a tyúk a tojása elfogyasztása révén tudja visszajuttatni az értékes tápanyagokat szervezébe.
A hím kiscsibék a szabadtartásban is “feleslegesek”, ezért ugyanúgy megölik őket, mint a nagyipari tartás során, azonban előfordulhat, hogy nagyobb szenvedést okozó módokon (pl. agyonütés). Végső soron, a szabadtartású tojótyúkok is ugyanúgy le lesznek vágva, ha már nem tudnak többet tojni, mint üzemi társaik, azonban kérdéses, hogy mennyire “szenvedésmentes” módon (pl. torokvágással).
Környezetvédelmi szempontból pedig a szabadtartás ökológiai lábnyoma nagyobb is, mint ketreces tartás esetén: a ketreces tartású tyúkok ökológiai lábnyoma 16%-al alacsonyabb, mint az ökológiai tartásúaké (Leinonen et al., 2012). Ez nem is meglepő: ha kis ketrecekben vannak összezsúfolva, kevesebb földre van szükségük, ha növekedési hormonokat kapnak, gyorsabban nőnek és kevesebb takarmányt igényelnek vagy vesztegetnek el – kevesebb energiát “pocsékolnak”, ha nagyobb szenvedés közepette, természetellenes körülmények között élik le rövid életüket. Így jól látható, hogy az állattartás, akár ketreces, akár ökológiai, nem kedvező, nem ideális sem az állatra, sem a környezetre és a klímára nézve.
Mit tehetünk a tojótyúkokért?
A legtöbb ember szereti az állatokat és nem okozna nekik szánt szándékkal szenvedést. Azonban miért kivétel ez alól a szeretet alól megannyi haszonállat, így a tyúkok is? Mint láthattuk, a csirke szintén képes érezni fájdalmat, szomorúságot, félelmet, ahogyan örömöt, empátiát és kötődést is társai felé – akárcsak kutyánk, macskánk vagy épp mi magunk. Milyen alapon dönti el hát az ember, hogy melyik állatfajt tartja otthonában és melyiket küldi vágóhídra, és miért is érzi magát erre feljogosítva? Ahogyan a fentiekben bemutattuk, a tojásfogyasztás mindenképp az állat kizsákmányolásával jár és végső soron a halálához vezet. Fenntartja, normalizálja a rendszert, amely évtizedek, évszázadokon át brutális módszerekkel visszaélt az állat testével. Ebből kifolyólag nem létezik “etikus”, “szenvedésmentes” tojás. A veganizmus ezt a rendszert és gondolkodásmódot igyekszik megváltoztatni. Így a fogyasztói szokásaink megváltoztatásával, a tojás, valamint a tojást tartalmazó élelmiszerek kerülésével, a vegán életmódra való átállással tehetünk a legtöbbet egy valóban szenvedésmentes és etikus jövőért, ahol egy tyúk sincs kizsákmányolva tojásáért.
Mivel helyettesíthető a tojás – Egyszerűen, egészségesen és olcsón?
Szerencsére nem kell lemondanunk a tojás alapú ételekről, mert számtalan lehetőségünk van különféle elkészítési módjában helyettesíteni. A Több mint vegán oldala 33 alternatívát javasol, amely közül mindenki megtalálja a neki és az ételének valót.
Szeretnéd megismerni a vegán életmód más aspektusait is? Szívesen csatlakoznál egy olyan csapathoz, amely célul tűzte ki az állatok kizsákmányolásának megszüntetését? A legjobb helyen vagy! Legyél te is MAVEG-es!
Források:
https://portal.nebih.gov.hu/-/amit-a-tojas-jeloleserol-tudni-kell
https://unaterra.hu/miert-a-ketrecmentes/.
https://444.hu/2024/02/05/nem-mindegy-milyen-tojast-eszel
Bradshaw RH. Discrimination of group members by laying hens Gallus domesticus. Behav Process. 1991;24:143–151. doi: 10.1016/0376-6357(91)90006-L.
Bradshaw RH. Conspecific discrimination and social preference in the laying hen. Appl Anim Behav Sci. 1992;33:69–75. doi: 10.1016/S0168-1591(05)80086-3.
Collias, N. E., and Collias, E. C. (1996). Social organization of a red junglefowl, Gallus gallus, population related to evolution theory. Anim. Behav. 51, 1337–1354.
D’Eath, R. B., and Keeling, L. J. (2003). Social discrimination and aggression by laying hens in large groups: from peck orders to social tolerance. Appl. Anim. Behav. Sci. 84, 197–212. doi: 10.1016/j.applanim.2003.08.010
D’Eath RB, Stone RJ. Chickens use visual cues in social discrimination: an experiment with coloured lighting. Appl Anim Behav Sci. 1999;62:233–242. doi: 10.1016/S0168-1591(98)00216-0.
Eisen, Michael B.; Brown, Patrick O. (2022-02-01). „Rapid global phaseout of animal agriculture has the potential to stabilize greenhouse gas levels for 30 years and offset 68 percent of CO2 emissions this century”. PLOS Climate. 1 (2): e0000010. doi:10.1371/journal.pclm.0000010
Ian Duncan, The Science of Animal Well-Being, rpt from Animal Welfare Information Center Newsletter, 1993. National Agricultural Library 4.1 (Jan-March):5.
Grassauer, V. Arulnathan, N. Pelletier, (2023). Towards a net-zero greenhouse gas emission egg industry: A review of relevant mitigation technologies and strategies, current emission reduction potential, and future research needs, Renewable and Sustainable Energy Reviews, Volume 181, https://doi.org/10.1016/j.rser.2023.113322.
Gentle MJ, Breward J. The bill tip organ of the chicken (Gallus gallus var. domesticus) J Anat. 1986;145:79–85
Edgar JL, Lowe JC, Paul ES, Nicol CJ. Avian maternal response to chick distress. Proc R Soc B. 2011;278:3129–3134. doi: 10.1098/rspb.2010.2701.
Krause ET, Schrader L and Caspers BA (2016) Olfaction in Chicken (Gallus gallus): A Neglected Mode of Social Communication? Front. Ecol. Evol. 4:94. doi: 10.3389/fevo.2016.00094
Krautwald Junghanns, ME; Cramer, K; Fischer, B; Förster, A; Galli, R; Kremer, F; Mapesa, EU; Meissner, S; Preisinger, R; Preusse, G; Schnabel, C; Steiner, G; Bartels, T (1 March 2018). „Current approaches to avoid the culling of day-old male chicks in the layer industry, with special reference to spectroscopic methods”. Poultry Science. 97 (3): 749–757. doi:10.3382/ps/pex389
Leinonen, I., Williams, A. G., Wiseman, J., Guy, J., & Kyriazakis, I. (2012). Predicting the environmental impacts of chicken systems in the United Kingdom through a life cycle assessment: Egg production systems. Poultry Science.
Marino L. Thinking chickens: a review of cognition, emotion, and behavior in the domestic chicken. Anim Cogn. 2017 Mar;20(2):127-147. doi: 10.1007/s10071-016-1064-4.
Melanie Epp (5 April 2019). „Beak trimming trends”. Canadian Poultry Magazine).
William M. Muir, Heng Wei Cheng, Chapter 9 – Genetic Influences on the Behavior of Chickens Associated with Welfare and Productivity, Editor(s): Temple Grandin, Mark J. Deesing, Genetics and the Behavior of Domestic Animals (Second Edition), Academic Press, 2014, Pages 317-359,
https://doi.org/10.1016/B978-0-12-394586-0.00009-3.
Rogers LJ. 1995. The Development of Brain and Behaviour in the Chicken CAB International51-2.
Romanov, M.N. (2001) Genetics of broodiness in poultry- a review. Asian-Australasian Journal of Animal Sciences 14 (11): 1647-1654
Scarborough, P., Clark, M., Cobiac, L. et al. Vegans, vegetarians, fish-eaters and meat-eaters in the UK show discrepant environmental impacts. Nat Food 4, 565–574 (2023). https://doi.org/10.1038/s43016-023-00795-w
Tuculescu R.A., Griswold J.G. Prehatching interactions in domestic chickens. Anim. Behav. 1983;31:1–10. doi: 10.1016/S0003-3472(83)80168-7
Zuk, M., Johnson, K., Thornhill, R., and Ligon, J. D. (1990a). Mechanisms of female choice in red jungle fowl. Evolution 44, 477–485.
A fényképek forrásai: szabadtojas.hu, pexels.com, tobbmintvegan.hu
